Péter-Pál kiscicák

Péter-Pál kiscicák

Tegnap este, Péter névnapjának méltó megünneplése után Fiú cica – akikek pocak-mozgásait már két hete boldogan észlelgettük valahányszor mellénk telepedett  a hintaágyba – három gyönyörű kiscicát hozott világra a teraszon, a fenyő polc alatt.

Bátor kutya úgy viselkedik mint egy boldog, ámde aggódó apuka. Amikor Galiba megpróbál Fiú vagy a kiscicák közelébe menni, vadul ugatva elzavarja.

Fashion show

Fashion show

Tegnap este Julia Horvath “My very first collection” divatbemutatóján voltunk, a Fashion Cafe-ben. Néhány hangulatkép arról, hogyan múlattuk az időt…

Madaras pudling

Madaras pudling

Negyed hétkor Lili szobájában kortyolgattuk a tojáshabos kávénkat. Mi csak pudlingnak hívjuk, ami kevéssé elegáns, mégis azt hiszem, most már így marad. Bár talán, kiírunk egy pályázatot valami jobban csengő névre, mert az oroszkrémre, a tojáshabra vagy a GAPS-habra nehezen áll rá a nyelvünk hétköznap reggeleken.

Mindenesetre kinyitottuk az ablakot, mert még az üvegen át is csodás hangok jöttek. Egyrészt ezért. Másrészt azért is, mert kíváncsiak voltuk, mi van tegnap felfedezett eresz alatti fészekkel. Miklós szerint fecskék.

Amint Lili kinézett a fenyő felé, látott is egy fecskeforma madarat, de a cinke volt. Szépséges, sárga begyű, kék sapkás. A tuja hegyében verebek csiripeltek, de a legszebb hang a nyírfa irányából hallatszott. Ami lehet, hogy nyár – majd megkérdezem Ágnest.

A trillák mindenesetre gyönyörűek voltak, s ahogy figyelni kezdtük Lilivel, ki mozog a lombok között, előbb egy, aztán még egy, végül egy harmadik madarat is felfedeztünk. A törzs és az ágak mentén kúsztak, rendkívül ügyes mozdulatokkal, mindenféle testhelyzetekben, még fejjel lefelé is.

– Harkályok, nézd anya! – örült meg Lili. És tényleg. Ahogy meregettük a szemünket, még azt is felfedeztük, hogy a háromból az egyiknek piros sapkája van. A másik kettőn is volt kisebb élénkvörös folt,  és szép fekete-fehér pöttyös volt a hátuk, szárnyuk.

– Az nem létezik, hogy a harkályoknak volna ilyen gyönyörű hangjuk – hitetlenkedtem a hangok és örültem a látvány miatt.

Lili elnézett az ellenkező irányba, a tető és az antennák felé, ahol fel is fedezte, amint három cinkre örvendezik a reggelnek.

– Anya, szerintem nekik van ilyen szép hangjuk – mondta megbűvölten Lili, aztán kikortyolta a pudlingos kávéját és elszaladt öltözni.

– Szerintem ez rigófütty – mondta Miklós, amikor kinyitottam az ágy fölötti ablakot és belehallgatott reggeli dilemmánk hangjaiba.

Nekem is ez volt az érzésem. Hogy ott, az út másik felén, a másik fán volt még egy másik madár, annak a torkából jött az a csodálatos hang, amire reggelente hetek óta örömmel ébredek.

Lassan egy éve, hogy ideköltöztünk. Amikor Lili megkérdezte:

– Anya, hiányzik neked valami a régi házból?

Akkor jöttem rá:

– Semmi nem hiányzik, Lili. Nagyon jó volt ott lakni, de itt még jobb. Amit ott szerettem, az mind megvan itt is, és még egy csomó más öröm mellette. Az egyetlen, amitől tavaly kicsit féltem, hogy  hiányozni fognak reggel, ébredéskor a madarak hangjai. Mert tavaly alig volt itt madárhang, csak néhány veréb csicsergett. És most milyen sokan csivitelnek, énekelnek nálunk, hozzánk költöztek a környékről a madarak!

Hangos portré Miklóssal

Hangos portré Miklóssal

 

 

Varga Edit interjúja a
Különleges?! Műsor rendhagyó rendes emberekről
2012. június 9.-i adásában hangzott el.

Igazi szülinapi ajándék!

 

Edit előbb gondosan felkonferálja Miklóst, majd inkább megkérdezi: “mi a hivatása?”


Miklós válaszol a “mi a hivatása?” kérdésre és még egyebeket is mesél szakmai dolgokról:


Edit a családi életünkről kérdezi Miklóst. Elhangzik kedvenc Lili-Péter sztorink: “Vigyázz mert leesel!” címszó alatt, és a kicsike Mikike is szóba kerül:


Filozófia és a családi rendszer. Hogyan lett és volt Miklós idegenvezető, majd utazási iroda tulajdonos?


Diszgráfiás író, akinél a közös indentiás kix… Hogyan írunk, miért tartunk tyúkokat és mivel nem foglalkozunk?


Edit elköszön és mi is:

 

 

Édes iskolánk

Édes iskolánk

Az iskolánk melletti építkezés tavasz végére szép lassan színes falaknak, tisztán csillogó ablakoknak, rendezett kertnek adta át a helyét. Ahogy szépült a helyszín, úgy szélesedett a mosolyunk, valahányszor befordultunk a sarkon.

Megvitattuk, milyen jó fej család is lehet az, aki ide épít házat, az iskola kapujával szemben, a jövő menő népseregeket vidáman viselve, a gyerekek rikoltozását könnyedén kezelve. Tényleg tiszteletreméltó vállalkozás ide költözni a mi csemetéink jövés-menésének fősodrába, ehhez igazi gyerekszeretet kell!

Elméláztunk, volna-e nekünk ekkora türelmünk, elmerengtünk, tudnánk-e függetleníteni gondolatainkat az utcáról behallatszó hat- és húsz év közötti diákhangoktól.

Addig-addig méláztunk, merengtünk és mosolyogtunk, míg aztán egy reggel arcunkra fagyott a mosoly.

No nem! Korántsem a május reggeli fagyos idő, sőt, nem is a júniusi hirtelen lehűlés okán fagyott meg a mosolyunk. Sokkal inkább a meglepetéssel vegyes hitetlenkedéstől.

Az iskolakapuval szemben épülő ház kerítésére ugyanis kikerült az igényes, gondosan megtervezett felirat:

CUKRÁSZDA.

Ha ezentúl valaki tudni szeretné, hogyan értelmez át kilenc betű egyetlen pillantás alatt évek alatt egymásra épült következtetéseket, hogyan fordít ki a sarkaiból egyetlen szó egy derűben apránként összerakodott gondolat- és élményrendszert, annak javaslom: egy pillanatra hunyja be a szemét és futtassa le ezt a programot, végén a cukrászda felirattal…

 

Három jó eredménye van eddig a történetnek:

  1. Született egy remek szakmai példánk arra, hogyan íródhat át egyetlen szempillantás alatt egy évek (akár évtizedek) hosszú során felépült narratíva.
  2. Újra örülhetünk Péter és Lili evés-ivás téren mutatott szilárd megbízhatóságának.
  3. Megkaptuk az alábbi levelet, aminek olvastán ismét hálát adunk, hogy Péter és Lili ilyen nagyszerű iskolába járhatnak.
Kedves Szülők!
Nehéz nem észrevenni, hogy az iskola szomszédjában megnyílt a cukrászda. Ennél közelebb már csak akkor lehetne, ha a konyhában nyílt volna. Az esetleges helycsere most nem bocsáttatik szavazásra…
A különböző formájú szénhidrátok komoly csáberővel bírnak, ezen csábítások ellen ki-ki habitusa szerint küzd, (többnyire erőtlenül, csak úgy tessék-lássék).
Mégis azt szeretnénk, ha a kicsik nem lennének fölös mértékben kitéve ennek a dolognak.
Arra kérünk benneteket, hogy ne gyertek be az udvarra fagyival, cekkerből kilógó krémesekkel és egyéb olyan látványelemekkel, amik láttán az aprónép – érthetően – lemmingcsapatként vonulna azonnal hízni. 
Az így kialakult gyermekláncreakciót könnyű elindítani, de nehéz a lánc túlvégen rángatódva lenni. Ilyen kellemetlen helyzetbe kerülhetnek szülőtársaitok, akiknek felesleges szócsatákat kell vívni gyerekükkel, aki már nagyon kiéhezett, mert órák óta azt nézi, ahogy társaihoz fagyista szülők érkeznek, de az ő szüleje bezzeg gonosz, mert még a szomszéd cukrászdába se hajlandó bevinni őt.
Mindez természetesen vonatkozik a tanárokra is.
Mindkét oldalról.
Üdvözlettel: 
Kökéndy Ákos

Miklós mesélt

Miklós mesélt

 

Remek két óránk volt Miklós és Berecz András mese estjén június elsején, pénteken a Kultúrkúriában. Lili, Péter és főleg Jutka mama is jól mulatott.

Miklós meséiből itt van néhány szemelvény, a képeket a Képek alatt találod.

A mesék hősei és eseményei teljes egészükben kitaláltak, a valósággal való bármilyen hasonlóságuk azonban véletlenül sem a véletlen műve. (Bár a meséket kisebb egységekben töltöttük fel, érdemes őket egy alkalommal végighallgatni.)

I. Nász-frász

1. Kipp-kopp jegyesek


2. Kitűzve


3. Csöröge

 

4. Elmúlt idők jegyei

5. Az én konyhám azért fényes, mert az uram nagyon kényes

6. Legyőződött

 

II. Ne habozzon, Harmath úr!

1. Tizennyolcas farostlemez


2. Petricsésze


3. Egy-egy

 

4. Muskátli

 

III. Az én uram…

1. Segítség


2. Minden este főfilm


IV. Tündike

1. Gyalázat


2. Dicsőség


3. Tappogó talpak

 

A tizennyolcas farostlemez