Tag Archives: szakma

Hangos portré Miklóssal

Hangos portré Miklóssal

 

 

Varga Edit interjúja a
Különleges?! Műsor rendhagyó rendes emberekről
2012. június 9.-i adásában hangzott el.

Igazi szülinapi ajándék!

 

Edit előbb gondosan felkonferálja Miklóst, majd inkább megkérdezi: “mi a hivatása?”


Miklós válaszol a “mi a hivatása?” kérdésre és még egyebeket is mesél szakmai dolgokról:


Edit a családi életünkről kérdezi Miklóst. Elhangzik kedvenc Lili-Péter sztorink: “Vigyázz mert leesel!” címszó alatt, és a kicsike Mikike is szóba kerül:


Filozófia és a családi rendszer. Hogyan lett és volt Miklós idegenvezető, majd utazási iroda tulajdonos?


Diszgráfiás író, akinél a közös indentiás kix… Hogyan írunk, miért tartunk tyúkokat és mivel nem foglalkozunk?


Edit elköszön és mi is:

 

 

Édes iskolánk

Édes iskolánk

Az iskolánk melletti építkezés tavasz végére szép lassan színes falaknak, tisztán csillogó ablakoknak, rendezett kertnek adta át a helyét. Ahogy szépült a helyszín, úgy szélesedett a mosolyunk, valahányszor befordultunk a sarkon.

Megvitattuk, milyen jó fej család is lehet az, aki ide épít házat, az iskola kapujával szemben, a jövő menő népseregeket vidáman viselve, a gyerekek rikoltozását könnyedén kezelve. Tényleg tiszteletreméltó vállalkozás ide költözni a mi csemetéink jövés-menésének fősodrába, ehhez igazi gyerekszeretet kell!

Elméláztunk, volna-e nekünk ekkora türelmünk, elmerengtünk, tudnánk-e függetleníteni gondolatainkat az utcáról behallatszó hat- és húsz év közötti diákhangoktól.

Addig-addig méláztunk, merengtünk és mosolyogtunk, míg aztán egy reggel arcunkra fagyott a mosoly.

No nem! Korántsem a május reggeli fagyos idő, sőt, nem is a júniusi hirtelen lehűlés okán fagyott meg a mosolyunk. Sokkal inkább a meglepetéssel vegyes hitetlenkedéstől.

Az iskolakapuval szemben épülő ház kerítésére ugyanis kikerült az igényes, gondosan megtervezett felirat:

CUKRÁSZDA.

Ha ezentúl valaki tudni szeretné, hogyan értelmez át kilenc betű egyetlen pillantás alatt évek alatt egymásra épült következtetéseket, hogyan fordít ki a sarkaiból egyetlen szó egy derűben apránként összerakodott gondolat- és élményrendszert, annak javaslom: egy pillanatra hunyja be a szemét és futtassa le ezt a programot, végén a cukrászda felirattal…

 

Három jó eredménye van eddig a történetnek:

  1. Született egy remek szakmai példánk arra, hogyan íródhat át egyetlen szempillantás alatt egy évek (akár évtizedek) hosszú során felépült narratíva.
  2. Újra örülhetünk Péter és Lili evés-ivás téren mutatott szilárd megbízhatóságának.
  3. Megkaptuk az alábbi levelet, aminek olvastán ismét hálát adunk, hogy Péter és Lili ilyen nagyszerű iskolába járhatnak.
Kedves Szülők!
Nehéz nem észrevenni, hogy az iskola szomszédjában megnyílt a cukrászda. Ennél közelebb már csak akkor lehetne, ha a konyhában nyílt volna. Az esetleges helycsere most nem bocsáttatik szavazásra…
A különböző formájú szénhidrátok komoly csáberővel bírnak, ezen csábítások ellen ki-ki habitusa szerint küzd, (többnyire erőtlenül, csak úgy tessék-lássék).
Mégis azt szeretnénk, ha a kicsik nem lennének fölös mértékben kitéve ennek a dolognak.
Arra kérünk benneteket, hogy ne gyertek be az udvarra fagyival, cekkerből kilógó krémesekkel és egyéb olyan látványelemekkel, amik láttán az aprónép – érthetően – lemmingcsapatként vonulna azonnal hízni. 
Az így kialakult gyermekláncreakciót könnyű elindítani, de nehéz a lánc túlvégen rángatódva lenni. Ilyen kellemetlen helyzetbe kerülhetnek szülőtársaitok, akiknek felesleges szócsatákat kell vívni gyerekükkel, aki már nagyon kiéhezett, mert órák óta azt nézi, ahogy társaihoz fagyista szülők érkeznek, de az ő szüleje bezzeg gonosz, mert még a szomszéd cukrászdába se hajlandó bevinni őt.
Mindez természetesen vonatkozik a tanárokra is.
Mindkét oldalról.
Üdvözlettel: 
Kökéndy Ákos