Az iskolánk melletti építkezés tavasz végére szép lassan színes falaknak, tisztán csillogó ablakoknak, rendezett kertnek adta át a helyét. Ahogy szépült a helyszín, úgy szélesedett a mosolyunk, valahányszor befordultunk a sarkon.
Megvitattuk, milyen jó fej család is lehet az, aki ide épít házat, az iskola kapujával szemben, a jövő menő népseregeket vidáman viselve, a gyerekek rikoltozását könnyedén kezelve. Tényleg tiszteletreméltó vállalkozás ide költözni a mi csemetéink jövés-menésének fősodrába, ehhez igazi gyerekszeretet kell!
Elméláztunk, volna-e nekünk ekkora türelmünk, elmerengtünk, tudnánk-e függetleníteni gondolatainkat az utcáról behallatszó hat- és húsz év közötti diákhangoktól.
Addig-addig méláztunk, merengtünk és mosolyogtunk, míg aztán egy reggel arcunkra fagyott a mosoly.
No nem! Korántsem a május reggeli fagyos idő, sőt, nem is a júniusi hirtelen lehűlés okán fagyott meg a mosolyunk. Sokkal inkább a meglepetéssel vegyes hitetlenkedéstől.
Az iskolakapuval szemben épülő ház kerítésére ugyanis kikerült az igényes, gondosan megtervezett felirat:
CUKRÁSZDA.
Ha ezentúl valaki tudni szeretné, hogyan értelmez át kilenc betű egyetlen pillantás alatt évek alatt egymásra épült következtetéseket, hogyan fordít ki a sarkaiból egyetlen szó egy derűben apránként összerakodott gondolat- és élményrendszert, annak javaslom: egy pillanatra hunyja be a szemét és futtassa le ezt a programot, végén a cukrászda felirattal…
Három jó eredménye van eddig a történetnek:
- Született egy remek szakmai példánk arra, hogyan íródhat át egyetlen szempillantás alatt egy évek (akár évtizedek) hosszú során felépült narratíva.
- Újra örülhetünk Péter és Lili evés-ivás téren mutatott szilárd megbízhatóságának.
- Megkaptuk az alábbi levelet, aminek olvastán ismét hálát adunk, hogy Péter és Lili ilyen nagyszerű iskolába járhatnak.